12 év kegyelem- 12 év küzdelem
Az Apor- iskola végzőseinek ifjúsági cursillojáról
Amikor 1999 augusztusában néhány kolléganőmmel elvégeztük a cursillot, Ferenc atyával ( Benkovich Ferenc atya- templomunk, iskolánk építője és lelkipásztora) egyetértésben nagy lelkesen úgy gondoltuk, hogy ez az, ami, talán iskolánk érettségi előtt álló diákjainak is összefoglalhatja azt az útravalót, amit hosszú éveken át, csepegtetve, türelemmel, példaadással, jó szóval, jobb esetben a család segítségével próbáltunk beléjük plántálni. Úgy éreztük, eléggé érettek már ahhoz, hogy az előző évfolyamokon megszokott, kicsit könnyedebb, egynapos lelkigyakorlatok után az utolsó évben három napra „ kivonuljunk velük a világból” ( ahogy a cursilloban szokás, külön a fiúk és külön a lányok) , hogy imádkozzunk és dolgozzunk. Azaz, hallgassák meg előadásainkat kereszténységünk legfontosabb tanításairól ( saját életünkből merített példákkal még életszerűbbé téve), azokat vitassák meg kisebb csoportokban, majd esténként számoljanak be beszélgetéseikről, gondolataikról.
Lévén a cursillo nemcsak egy egyszerű tanfolyam, hanem annál sokkal több, lelkigyakorlat is, minden nap van szentmisénk, vannak közös imádságok (első este keresztút, aztán szentséglátogatás, tized rózsafüzér, stb.) és természetesen szentgyónás.
Szóval, mikor 12 évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy belevágunk és kipróbáljuk, még nem tudtuk, hogy mi vár ránk, hiszen teljesen járatlan ösvényen indultunk el. Egy pillanatig sem gondoltuk, hogy a magunk erejéből bármit is elérhetünk, de tele voltunk jószándékkal és tenniakarással, ezért bíztunk a JóIsten kegyelmében! Csodálatos dolog a cursilloban, hogy a háromnapos hétvége alatt hatalmas imaháttér működik, ez különösen igaz az ifjúsági cursillo idejére. Enélkül nem működne a dolog, ebben biztos vagyok! Természetes, hogy nem mindenki jött az évek során nyitott lélekkel és örömmel, mi vezetők is megvívtuk a magunk harcát a különböző évfolyamokkal, a sok mendemondával, de ahogy haladtunk előre az időben, egyre inkább kikristályosodott az ifjúsági cursillo arculata. Nekem adatott a kegyelem, hogy ebben a 12 évben, kollégáim és munkatársaim segítségével vezethettem rektorként a lányok lelkigyakorlatát. Két hete volt a 2012-ben érettségiző diákok cursilloja, 36 fiú a győrújbaráti lelkigyakorlatos házba vonult el, 50 lány pedig az Apor-kollégiumba. Jó volna nem használni nagy szavakat, de lehetetlen. Mielőtt elkezdtük, elmondtuk a fiataloknak, hogy azért áldozzuk rájuk szívesen a hétvégénket, mert hiszünk abban, hogy amit Isten segítségével adni akarunk nekik, az jó ; hogy szeretnénk felnőttekhez méltó komolysággal beszélgetni velük őket nagyonis érdeklő kérdésekről; hogy szeretnénk együtt imádkozni velük, hogy Isten kegyelme megérinthesse lelküket; hogy itt a lehetőség egy mély és alapos szentgyónásra;hogy a problémáikat, keresztjeiket, gondjaikat is felszínre hozhatják; hogy együtt lélegezzen az egész évfolyam 3 napon át örömben, bánatban, munkában és pihenésben; hogy lesz ideje a komoly munkának, a lelki életnek, a vidámságnak és örömnek is, és ezt tartsuk tiszteletben, mert csak akkor tud a Szentlélek igazi szerető közösséget formálni belőlünk…S a lányok még sohasem vették ennyire komolyan mindazt, amit kértünk tőlük mint az idén! Ezért is tudta Isten kegyelme ennyire megérinteni a lelküket! Igaz, egyedül a JóIsten láthat a lelkük mélyére, de a nemegyszer könnyekbe torkolló, mély és őszinte tanúságtételek, a sok-sok visszajelzés a szülőktől azt sugallja, hogy nem pazarolták el az értük hozott rengeteg áldozatot. Nagyon hálás vagyok az értünk imádkozó testvéreknek, s az is jó érzés volt, hogy a kollégium portájára folyamatosan érkeztek a sütemények templomunk híveitől. Érezhettük, hogy az egyházközség velünk van, ez is erőt adott! Persze, a modern kor vívmányai se kerülnek el bennünket. A cursillo után a Facebookon is kaptunk kedves köszöneteket és örömmel láttunk viszont egy-egy idézetet, ami a fiatalokat megfogta a 3 nap alatt. Egy édesanya elmesélte, hogy hazaérkezése után nagyfia olyan átéléssel, lelkesen, és tőle szokatlan bőbeszédűséggel mesélt, hogy kisöccse ámulva hallgatta, majd megkérdezte mi történt a bátyjával? 12 év hosszú idő: néha mi is úgy éreztük, hogy fáradunk, jó lenne megpihenni és átadni a stafétát. Azt is tudjuk, hogy feladatunk az ültetés, az öntözést majd a JóIsten elvégzi, s az aratás sem a mi dolgunk. Azon is elgondolkodtam esténként, hallgatva a lányok intelligens, értelmes, mély gondolatait, hogy talán ők még tudatában sincsenek annak, mi mindent kapnak a katolikus iskolán, s annak végén a cursillon keresztül! Hiszem, hogy ők lesznek, kell, hogy legyenek a jövő társadalmának a kovásza és sója. Nagyon jól látják és megfogalmazzák, milyen veszélyeket tartogat ez a kor a fiatalok számára, komolyan megértették és felfogták küldetésük lényegét. Hála legyen értük! Hála legyen a JóIstennek azért a sok kegyelemért, amellyel elárasztott bennünket. Egyben megerősített, hogy jó úton járunk. Biztos vagyok benne, hogy a mag különböző talajokba hullott ugyan, de előbb- utóbb mindegyik kicsírázik. Hisz már látszanak z első hajtások a 8-10 éve végzett diákjaink körében. A cursillo előtt lisieux-i kis Szent Teréz önéletrajzát olvasgattam erősítésként és bátorításként, nála bukkantam a következő gondolatokra:
„Tudom, hogy Istennek nincs szüksége senkire a megszentelés munkájának végrehajtásában; de amint megengedi, hogy az ügyes kertész neveljen ritka és kényes növényeket, s ehhez megadja neki a szükséges tudást, bár a termékenyítés gondját magának tartja fenn: éppúgy akarja azt is, hogy segítségére legyünk a lelkek művelésének isteni munkájában.” Szent Teréz a fiatal lelkeket puha viaszhoz hasonlítja, melybe bármilyen rajzot bele lehet nyomni, a jót ugyanúgy mint a rosszat.
Munkatársaimmal együtt hálát adok Istennek, hogy ezekre az imádság erejével megpuhított fogékony lelkekre mi is rajzolhattunk, bízván abban, hogy a Szentlélek vezette kezünket!
Baloghné Kalmár Zsuzsanna
a lányok cursillojának rektora, az Apor -iskola tanára
Cursilloink lesznek: január 26-29 nők számára
február 12-15 férfiak számára
Jelentkezni lehet a Szentlélek plébánián: 9024 Győr, Szentlélek tér 1. ( 96/ 419-588)
