– Amit egy ministránsnak tudnia kell

 Általános szabályok és tudnivalók

• Az oltárnál szolgáló ministráns gyerekek, ifjak szorosan kapcsolódnak a Liturgiához.
• Fontos, hogy a ministráns szívében legyen mély vágy az Úr szolgálatára a hívek közösségében és a pap segítségére.
• Viselkedésükben legyenek példaadók, mert mindent Krisztusért tesznek. Az ő kedvéért pontosak, figyelmesek, szorgalmasok.
• A ministránsnak tudnia kell, hogy szolgálatával magasabbrendű feladatot végez, mint bármely másik társa, akik nem hajlandóak meghallani az isteni hívást.
• A hitbeli tudása jelentősen több legyen, mint azoknak, akik csak hittanórákon vesznek részt.
• A papi hívatás gyökerei rendszerint a ministránskorra vezetnek vissza. Tudniillik papjaink legnagyobb része a ministránsok közül való.

Viselkedés a sekrestyében és a szentmisén

• A templom Isten háza. A sekrestye is a templom része. Ezért imádságos szándékkal lépjük át a küszöbét: „Örvendeztem, mert azt mondták nekem, az Úr házába indulunk.” – 121. Zsoltár.
• A ministráns, amíg a sekrestyében tartózkodik, érezze kötelességének a szent helyhez méltó viselkedést: kerülje a fölösleges beszélgetést, és fegyelmezetten viselkedjen, főképp ne civakodjon társaival.
• A ministráns lelkiség megköveteli, hogy a ministráns kellőképpen előkészüljön a szentmisén való részvételre és a szent szolgálatra. Ez csak a szent csend megtartásával lehetséges.
• A szolgálatok megbeszélésének is egyben a helye a sekrestye, amely a szentmise előtt történik, és nem a szentmise közben az oltárnál. A szentélybe való kilépés előtt mindenkinek ismernie kell a feladatát (kik fognak olvasni, kik szolgálnak, ki megy perselyezni, ki csenget stb.). Mindez veszekedés, vagy huzakodás nélkül történjen.
• A ministráns figyelmét a templom, a szentmise foglalja le, anélkül, hogy a templom közösségét szemlélné, jobbra-balra vagy másfelé bámulva.
• A szentmise alatt kerüljön minden fölösleges mozgást, sétálást, hogy ne zavarja a hívek figyelmét, áhítatát.
• Szolgálatvégzés közben lassan és kimérten járjon. Nem illik az oltár előtt szaladgálni.
• A szentmisét nem hallgatjuk, hanem azon részt veszünk. Ezért közösen mondjuk az imát, figyeljük az áldozópap hangosan végzett imáit, olvasmányokat.
• Mind az imában, mind pedig az éneklésben alkalmazkodunk a közösséghez, vigyázva, hogy együtt kezdjük, és együtt fejezzük be másokkal.

Szolgálatvégzés

• Az olvasmány és a szentlecke felolvasása kitüntető feladat a ministráns számára (ők a lektorok = felolvasók). Ezért otthonukban minél többet olvassanak szabadidejükben – lehetőleg hangosan -, hogy minél jobban elsajátíthassák a szépen olvasás művészetét. A hívek örömmel hallgatják, amikor egy ministráns szépen, érthetően, tagoltan és hangsúlyozva olvas.
• A lektorok a Szentmise kezdete előtt legalább egy negyed órával korábban érkezzenek, hogy legyen idejük az olvasmányok átnézésére, hogy olvasásközben ne akadozzanak. Fontos tudni, hogy a közösség előtt történő olvasás mindig különös felkészültséget igényel, mivel mindenki az olvasmányra figyel, és a Szentmise rovására menne, ha a ministráns felkészülés nélkül végig makogná az olvasmányokat.
• Kellő gyakorlattal rendelkező ministráns nem utasíthat vissza semmilyen szolgálatot, kivéve, ha valami miatt nincs akadályozva.
• A nagyobb ministránsok segítnek a kicsiknek a beöltözésnél. Egymást ráncba szedik, hogy rendezettek legyenek.
• Indulás előtt csendben mindenki beáll a sorba, a neki illő helyre. Közösen elmondják a Szentmise előtti ministráns-imádságot.

Bevezető szertartás

• Az legelső jobboldali ministráns feladata a szentmise kezdetét jelző csengő meghúzása.
• A kivonulásnál vigyázzanak a sor egyenességére. Mindenkinek tudnia kell, hogy hol a helye, és ne taszigálják egymást jobbra vagy balra. A ministránsok kettőssorba állva a pap kíséretével az oltár elé vonulnak. Úgy álljanak meg az oltár előtt, hogy a miséző papnak középen a hely megmaradjon.
• Térdhajtás után mindenki a székekhez megy, és ott állva marad. A bűnbánati cselekmény után pedig mindenki leül.
• Az oltár előtt minden mozzanatból tűnjön ki a méltóságteljes magatartás, mivel a jó Istennek szolgál a miséző pappal együtt.
• Testtartásuk legyen mindig egyenes, akár állnak, ülnek vagy éppen térdelnek. Tiszteletlenség úgy Istennel, mint a hívekkel szemben, amikor egy ministráns hajtott háttal, lelógó karral áll, vagy a lábára könyökölve ül az oltárnál.

Az Ige liturgiája

• Az „Uram irgalmazz!” ének, a Dicsőség imádság (ez csak vasárnap és Fűünnepeken, az Advent és Nagyböjt kivételével van) és könyörgés befejeztével a lektor az ambóhoz megy (az Ige oltárához) az Olvasmány felolvasására.
• Vasárnap és Főünnepeken a válaszos zsoltár eléneklése után egy másik lektor megy az ambóhoz a szentlecke olvasására.
• Ha nincs kántor, akkor a miséző pap megbízhatja a ministránst, hogy a válaszos zsoltárt felolvassa.
• Az olvasmányokat és válaszos zsoltárt leülve hallgatják és éneklik.
• Amikor az allelujás vers éneklése közben a pap feláll, hogy az ambóhoz (olvasóállvány) menjen az evangéliumolvasásra, akkor a ministránsok is felállnak, és állva hallgatják végig az evangéliumot. A prédikáció alatt leülnek.
• A Hitvallásra (Hiszek egy Istenben…) mindenki feláll.
• A könyörgéseket felolvasó lektor az ambóhoz megy.
• Az egyetemes könyörgésekkel lezárul az Ige liturgia.

Az Eukarisztia liturgiája

• Az egyetemes könyörgések befejeztével, amikor a miséző pap az Ige oltárától a miséző oltár felé indul, a perselyező ministránsok elveszik a kihelyezett kosarakat és elmennek perselyezni. Ha közben illetékes személyek vállalják a perselyezést, akkor a ministránsok nem perselyeznek.
• A perselyezés befejeztével a perselyezők a bejáratánál egymást bevárják, majd együtt mennek a miséző oltár elé, az adományokat egyik társuk visszateszi a kosarak helyére és ott tartják a Szentmise befejezéséig.
• A csengető ministráns elveszi a csengettyűt; óvatosan és csenget a kellő időben.
• Áldoztatáskor ahány pap áldoztat, annyi ministráns veszi el az áldoztató tálcákat és segít az áldoztatásnál a pap mellett állva.
• Az áldoztató tálcát nem kell hordozni a pap keze után, hanem kinyújtott kézzel kell tartani egész áldoztatás alatt. A tálcára főként azért van szükség, hogy az Oltáriszentségről lehulló morzsák ne kerüljenek a földre.
• A szentáldozáshoz járuló ministránsok az elsők legyenek a sorban. Idejében döntsék el, hogy áldozhatnak vagy nem, majd egyszerre menjenek a megfelelő időben.
• A miséző kelyhet csak a nagyobbak kezelhetik. Purifikálás után a nagyobb ministráns jobb kézével fogja a kehely szárán lévő gömböcskét (nóduszt), és balkezével tartva a kehelyfelszerelést, beviszi a sekrestyébe.

Befejező szertartás

• A Szentmise végén, az oltárcsók után, a ministránsok a pappal egyszerre térdet hajtanak a tabernákulum felé, majd a szélsők elindulnak a sekrestye felé. Amikor a párok egymásmellé érnek egyszerre elindulnak a sekrestye irányába.
• Amikor a pap a sekrestyébe érve hangosan elmondja a Deo gratias-t, akkor a ministránsok egyszerre elkezdik a ministránsok szentmise utáni imádságát.

Szentmise után a sekrestyében

• A ministránsimádság elmondásával még nincs vége a szolgálatnak.
• A liturgikus ruhákat mindenki úgy hagyja, ahogyan találni szeretné a szentmise előtt. Ministrálás után a ruhákat mindenki akassza vállfára és tegye a helyére. Így biztos rendben találja, amikor legközelebb szüksége lesz rá.
• Miután rendbe tették ruháikat és a rendszerint felrúgott szőnyegeket kisimították, köszönnek a sekrestyében lévőknek (Dicsértessék a Jézus Krisztus), és szorgosan haza igyekeznek családjukba.