Templomunk – Mozaik keresztút – Szemlélődés

 Tóta Péter Benedek: Szemlélődés Tolnay Imre Keresztútja előtt a marcalvárosi Szentlélek-Templomban

A szemlélődés vagy kontempláció és az elmélkedés vagy meditáció, azaz hogy kitartóan elmélyedünk, sőt elmerülünk valamiben, könnyen megesik velünk, amikor nyitott szemmel, szellemmel és lélekkel járunk a világban. Szemünk elé kerül sok minden. Ami zavar, és ami megnyugtat. Ami felháborít, és ami lenyűgöz. Ami taszít, és ami vonz. Ami elrettent, és ami megragad. Ami undorít, és ami elbűvöl. Ami rút, és ami szép. Ami profán, és ami szent. Ilyen értelemben szemlélődött Isten által vezetett útján Jákob pátriárka, amikor fölébredt álmából: „Megborzadt és azt mondta: ’Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza, és itt van az ég kapuja.’” (Ter 28:17) Isten által vezetett életútján Mózes is megrendülten fürkészve közeledett az égő csipkebokor látványához, de az Úr visszarettentette: „Ne közelíts! Vedd le a sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld!” (Kiv 3:4-5) Miután Jézus jellemezte az őt követni szándékozók útját a kereszt felvételével (Mk 9:34-35; Mt 16:24-25; Lk 9:23-24), az Úr szenvedésének elviselését megkönnyítendő elővételezett dicsőséges színeváltozásakor a marasztaló jó érzés ellenére a tanítványok „igen megijedtek” (Mt 17:6), „nagyon féltek” (Lk 9:34) és „arcra borultak” (Mt 17:7), ahogyan ezt az ikonfestészet is szemlélteti. Az Isten Fia maga is remegve és gyötrődve (Mk 14:33), sőt halálfélelemmel (Lk 22:44) járta a lélek útját és imádkozott, miközben megerősítést kapott (Lk 22:43), hogy elfogadja Atyja akaratát, ami megindította szenvedése menetét, megnyitotta a kereszt útját. Nem meglepő tehát, ha mi is borzalmas csodálattal szemléljük a szenvedés egyszerre esendő és felemelő történetét. Hiszen ilyen a szenvedés menete, a kereszt útja. Ennek a jelenségnek és eseménynek a feldolgozásában segítségünkre lehetnek a művészek és a szent helyek. „A művész elmélkedése a rettenetről vagy a mocsokról vagy az undorról szükségszerű és negatív vetülete a szépség keresésére ösztönző indíttatásnak.”  Az e világban megtapasztalt szenvedéshez tapadó rettenet vagy mocsok vagy undor tanulmányozása ugyanakkor „közvetve jelzi az üdvözülés pozitív állapotának a lehetőségét. S valóban, [a szenvedésben] már valamiképpen benne is van a természetfölötti és az emberfölötti.”

Tolnay Imre Keresztútja a szükségszerűen negatív vetület közvetetten pozitív állapotának lehetőségét mutatja meg tizenöt képben, hogy képesek legyünk eljutni a szent misztériumok országába. Tolnay Imre Keresztútján a stációk az út jellegéhez híven apró kockakövekből rakódnak össze. Ez az egyetlen kirakott út. Járható. Menni kell rajta. Egyirányú. Nincs visszaút. Ugyan önmagában a halál miatt zsákutcának tűnik, azonban az értünk vállalt áldozat miatt a szeretet feltámadása megnyitja az örök élet misztériumába vezető utat. Misztérium az, amit látunk ugyan, de nem látjuk élesen. Misztérium az, amit belátunk, de nem látjuk pontosan. Pontosabban csak kisebbnagyobb pontok szorosabb-lazább halmazát látjuk jól-rosszul. Van elképzelésünk az egészről, vannak képzeteink a részletekről, de nem vagyunk képesek a magunk erejéből beállítani a megfelelő felfogás érdekében a legmegfelelőbb képfelbontást. A pixellel mért információs és kommunikációs technológia korában ettől is szenvedhetünk múló időhöz kötött állapotunkban, miközben az el nem múló, örök élményt vagy örök életet jelentő legalkalmasabb időt szeretnénk tetten érni. A kedvét múlató a kedvező pillanatot, hogy a természetesnek véltben felismerje a természetfelettit, az emberinek tűnőben az emberfelettit. Tolnay Imre Keresztútja stációinak képei látóképességünk mozaikos felbontással kapcsolatos jellegét tükrözi, miközben keresi az utat az idő és az időtlenség, a mulandó és az örök, az eltűnő idő és a kitüntetett idő, a kronosz és a kairosz között az Isten Fia nyomában járva. A Keresztút teljes panorámaképét hármas képcsoportok szorosabb-lazább halmaza bontja meg. Ezekhez szinte bevezető mottóként – mint útmutató – szolgálnak az őket megelőző ablakpárok üvegképein olvasható idézetek.