Zenei élet – Családi misék

1987 júniusában nem csak egy templomot szenteltünk fel. Útjára indult egy új ifjúsági pasztorációs csoport is. Mint lelkes templomépítő, aki általános iskolásként a két évet végigdolgozta és végigjátszotta – hiszen az egész építkezés számunkra, gyerekek számára nemcsak munka, hanem egy óriási játszótér is volt – el sem tudtam képzelni, mennyit adhat egy kamasznak egy ifjúsági énekkar és egy hittancsoport. Hogy valójában mit is, az ezután következő évek meggyőztek róla: a családjainktól kapott alapvető értékek megerősítését, olyan határozott iránymutatást, amely még ma is a helyes úton vezeti életünket. Ferenc atyától, a káplán atyáktól és Marek Lacitól, az énekkar örökre lelkes vezetőjétől különböző dolgokat lestünk el: közösségépítést, a ministrálás csínját-bínját vagy éppen az első gitárakkordokat. Azóta huszonöt hosszú év telt el, diplomáztunk, családot alapítottunk – sok minden megváltozott az eltelt idő alatt.

Az ifjúsági hittancsoportból és énekkarból kiöregedve, ahogy születtek sorban a gyerekeink, feltettük magunknak a kérdést: végleg abba kell-e hagynunk a gitáros éneklést a templomban, vagy más formában folytassuk-e. Ha jelre vártunk, hát megkaptuk: 2001 őszén indult az Apor-óvoda, ahova beírattuk a gyerekeinket is. Megkerestük hát a szerveződő csoportok óvónőit, hátha közös munkával jól működő formába tudjuk önteni elképzeléseinket. Az országban több helyen próbálják a kisgyermekeket bevonni a szentmisékbe (’mocorgó’ misék stb.). Külföldi mintát is láttunk családi jellegű istentiszteletekre, ahol a kisgyermekek a szülőktől elkülönülten, pedagógusok irányításával kapcsolódtak bele a szertartásba. Ebből az alapötletből kiindulva havi egy alkalommal tartunk családi miséket, melynek első (tanító) részében az óvodáskorú gyerekekkel külön helyszínen foglalkoznak az óvó nénik, mi pedig újra kézbe vehettük a gitárt, és a misébe régi és új dalok éneklésével kapcsolódunk bele. Az ének- és zenekar összetétele az eltelt tíz év során persze sokat változott, elsősorban azért, mert időközben sokan csatlakoztak hozzánk. Legnagyobb örömünkre az énekkaros csemeték száma is jelentősen gyarapodott az elmúlt években. Többen közülük már velünk zenélnek, énekelnek. A családi misék immár hagyománnyá váltak, az iskolaév minden hónapjának második vasárnapján délután megtelik a templom gyerekekkel és fiatal(os) szülőkkel, nagyszülőkkel, akik elmondásuk szerint szívesen jönnek, és jó élményekkel térnek haza a szertartás után. Pár év liturgikus éneklés után felmerült egy új igény: olyan vallásos témájú dalokkal is találkoztunk, melyeket szentmisén nem tartottunk helyénvalónak hosszúsága, vagy stílusa miatt. Úgy éreztük, sajnálnánk, ha e dalok nem hangozhatnának el, ezért önálló előadáson, koncerten kezdtünk gondolkodni.

Szerencsére technikailag és hozzáállásban is adottak voltak a feltételek, így 2006 őszén sor kerülhetett az első fellépésre. Azóta számos alkalommal énekeltünk ilyen könnyűzenei, oratórium vagy gospel dalokat templomokban, művelődési házakban, ahova csak hívtak minket. Több lemezünk is megjelent az elmúlt tíz év alatt (’Isten szeret’ 2007; ’Énekelj velünk’ 2010; ’Mária oratórium’ 2011), melyeket – reméljük –
még több is követ majd. Persze nem csak a közös éneklések alkalmával találkozunk. Jó csapathoz illően többször megyünk kirándulni (Bakonyba, Somlóra stb.), sportnapokon kikapcsolódni, és igyekszünk minden nyáron egy pihenős, közösségépítős, de egyben „komoly munkát végzős” tábort is szervezni. Családi jellege folytán a kórusnak nem könnyű a családi miséken és az évente legfeljebb egy-két koncerten túl más „szerepléseket” is vállalni, de lehetőségeinkhez mérten azon vagyunk, hogy Jézus örömhíre ebben a formában is eljusson az emberekhez. Megköszönve a Jóistennek a negyedszázad kegyelmeit, reméljük, hogy a következő huszonöt év még közelebb segít Hozzá minket és talán általunk másokat is.

Ifj. Szűcs István