Templomunk – Altemplom

Szent Mihály főangyal,
a mennyei seregek vezére
„Jöjjetek Atyám áldottai,
vegyétek az országot!”

Szent Rafael főangyal
„Dicsőség, hála és tisztelet

Istenünknek
mindörökké!”

Boldogok, akik éhezik és

SZOMJÚHOZZÁK AZ IGAZSÁGOT,
MERT ŐK ELTELNEK VELE.

Szeresd a szomjúságot,
Mert irányt mutat
És lelked tikkadása így öröm.
Jaj annak, aki lélektöltötten
Nem kéredzkedik tovább!
Oh, telhetetlen örök aranypohár,
Igazság!
Jaj annak, aki ízlelt
És nem maradt szomjas örökre!
És boldog az, ki sivatagos léte homokján
Égő ajakkal, gyötörve lehull
És kérve kér:
Uram, merre a kelyhed?
Uram, szomjas maradtam,
Megjártam a föld örömének széles sarkait,
És futva ittam unszoló tömeggel
Bódító italt,
De szomjas maradtam,
Mert nem volt ott
Az igazi pohár.
Nálad van, Uram?
Szent István jelölte ki a jövőbe vezető
igaz utat Magyarországnak. Ami a
keresztény vallással és törvénnyel nem
volt összeegyeztethető, az ellen bátran
fellépett. Igazságos és szentéletű uralkodónk
közbenjárására adj ismét, Istenünk,
reményteli jövőt Mária országának!

Boldogok a tisztaszívűek,
MERT ŐK MEGLÁTJÁK AZ ISTENT.

Ismered a kristályt?
Az omló vízesést, a félénk harmatot?
Láttad az égnek napjárta színét?
Egy sem olyan tiszta, mint a lélek,
Ha fényforrására visszanéz
És ámulva szól: ez én vagyok.
És hallgat, mint szótlan tengerszemek,
Ha rájuk néz az ég,
S a vízbe istenarcot rajzol
A napszínű felhő.
És hallgat, mint a fehér hegyorom,
Ha gyopárkoszorúsan, mint jegyeslány
Várja kedvesét.
A végtelen az ő szerelmese!
A tiszta lélek földet nem illetve jár
És lát és mélyed és válaszol,
Mert nincsen egyedül soha.
Szerelmesen
Szent okába merülten
Sajnálja, hogy külön léte van
És énekel: oh, én forrásom,
Tüntess el engem önmagadban...
Istenünk, ki Szent Imre herceget viruló
ifjúságában magasztaltad föl szentjeid
közé, kérünk add, hogy ő, aki egészen neked
szentelhette magát, mindörökké segítsen
minket a tiszta életben!
Szent Imre herceg
„Boldogok

Boldogok az irgalmasok,
MERT ŐK IRGALMASSÁGOT
NYERNEK.

Szeresd a gyöngét, a lehulltat,
A könnyes szívet, a lehajtott fejet.
Szeresd azt, aki takartan szenved,
És arcán sírások barázdája torzul.
Szeresd és takard rá bízó lelket a tiédből...
Vágd fel palástod és osztogasd!
Jaj, sokan sírnak,
Sokan várnak reád.
Szeresd azt, ami fáj,
Tarts a sebek fölé gyógyító kezet,
Sebzett telkekre teríts mentő imát.
És öleld meg, aki panaszhang nélkül
Tépetten vánszorog feléd.
De ne hidd, hogy adtál, míg lelked osztod,
Mert magad lettél százszor gazdagabb,
És ne tudd bőségedet
A lélekskálák aranyfokain,
Míg kezed segítve lefelé tárul.
Arcod, szemed meg tartson felfelé.
Tudod, hogy Napok járnak odafenn?
Akiknek te vagy a gyöngye, a hullott
A sebzett, a könnyező?
Oh, jaj neked, ha nem tudod,
És nem könyörögsz mély alázkodással,
Hogy a Napok Napja
Palástja foszlányát borítsa reád...
Irgalmas Istenünk, kérünk, világosítsd meg
híveid szívét Szent Erzsébet közbenjárására
segíts minket, hogy a világ által fölkínált
jólétet megvessük, és mindig égi
vigasztalódásodnak örvendjünk!

Boldogok a békességesek,
MERT ISTEN FIAINAK HIVATNAK.

A béke végtelen erő,
Mely tiszta fövennyé mossa lelkedet,
Hogy tenyészhessen benne a bőséges élet,
Mely öt kenyérből ezreknek adhat
Többet, mint elég.
A béke a lélekjáró összhang.
Üde himnuszok egymásba hajlása,
Fehér oszlopokra futó
Sötétlombú füzér.
A béke a mindem-e ömlő jóság,
Szentelt tűrés, tűzálló akarat.
A béke az istenvárás
És kúszás az Úrnak léptenyomán.
A béke a léleképség.
Létednek frigyszekrénye,
Hol ki hasztalan kerestél lankadottan,
Most megtalálod énedet.
A béke az Isten lelke.
Kölcsönkapod, mint atyáét a gyermek,
És odaadod érte
Magadat.
Árpád-házi Szent Margit a szenvedő
Megváltó iránti szeretetben vezekléssel
töltötte életét. Édesapja ajánlotta Istennek,
s ő fogadalmát engedelmességből haláláig
megtartva békességet szerzett családjának
és magyar nemzetünknek. Segíts, Urunk,
hogy Szent Margit példájára a Neked tett
fogadalmakat mi is megtartsuk, egyre
többen szenteljék oda magukat mint
békességszerzők családjukért!

Boldogok, akik sírnak,
MERT ŐK MEGYIGASZTALÓDNAK.

Ne félj a könnytől,
Omló árama tisztít.
Mért szabódol, ha szenvedést kínál az Élet?
Ha sírsz, lélek öntözi földed,
Ha sírsz, Isten szárítja a lelked,
Ha sírsz, eleven lesz talajod röge,
És emberarcot fordít feléd,
Mert könnyedtől megtudta létét
És azt, hogy a nappal rokon.
Ne félj a könnytől,
Gördülő gyémántját szeresd.
Ösvényeden aki végigmegy utánad,
Kincseknek szedi tarsolyába
És áld majd tégedet,
A gyémánthullatót.
Ne félj a könnytől,
Valaki rád néz, míg halkan pergeted,
Valaki némán sír veled,
Valaki megölel és karjába olvadsz,
Valaki rád hajol és tekintetébe fúlsz,
Valaki körülvesz.
Sírásom szent lesz és hófehér
És nem fáj, mert ölelnek érte,
És neked jó sírni, ha rád borul
A tárt karú vigasztalás.
Istenünk, Szent Rita érdemeiért és
közbenjárására add, hogy úgy bocsássunk
meg ellenségeinknek és úgy mélyedjünk
el gyötrelmes szenvedéseinkben, hogy
a szelídeknek és szomorkodóknak ígért
jutalom elnyerésére méltók legyünk!

Boldogok a szelídek, mert ők
BÍRJÁK A FÖLDET.

Vigyázz, ujjad bársony legyen,
Ha formálva lélekre nyúl.
És akaratod fényes sziromhullás,
Melynek szálló pontja vonz.
És szavad mint rétnek selyme
Sziklaszívedre takarjon virágos gyepet,
És simításától kinőjön a repkény
Kiszáradt lélektörzseken.
És parancsod, mint ölelő hajnali szél,
Mely tisztítón bújva jár
A lélek sűrűjének zeg-zugos résein.
És jöttöd mint a napkeleti harmathullás,
Kérésed mint a reggeli madárszó,
Erőszakod mint élő selyemköntös,
Mely forrón a testre nő,
S a test azt hiszi, ő adta vonalát.
Ha győzni akarsz, hajtsd meg a fejed,
Ha uralkodni vágyói, térdepelj,
Ha embertestben Isten akarsz lenni,
Szelíden szolgálj örökké,
És lábaidhoz gördül ajándékul
A föld.
Boldog Flüei Miklós tíz gyermeket nevelt
fe, majd ötvenévesen, miután családja
ügyeit elrendezte, felesége beleegyezésével
remeteségben töltötte életét. Ajándékozd
nekünk is, Jézusunk, Boldog Miklós
szelídségét, tudjunk csendet teremteni
önmagunkban és ezáltal bölcs döntéseket
hozni!

Boldogok, akik üldözést
SZENVEDNEK AZ IGAZSÁGÉRT,
MERT ÖVÉK A MENNYEK ORSZÁGA.

Ha igazadért bántanak, testvér,
Tartsd oda lelked az ostor elé,
Mert megszentel a gúny
És sugárfoltokká gyullad
A rád freccsent szitok,
Csak szeresd és akard.
Óh, szeresd a sértő, sebző beszédet,
Ha lelked pitvarán csúfosan szennyez,
És te tiszta vagy a rád sugárzó
Öröklét szeme mélyén!
Tűrő telkeden át
Angyalénekké verődik a gyalázás,
És megkeresi az Istent,
Mint a legszebb dalod.
Szeresd az űzetést, a forró ellenállást,
Mely nem öl, hanem lelket fakaszt,
Életed gyönge fáját őserdővé dúsítja,
Ha életverten magasra emeled a fejed,
És vérző arccal felmosolyogsz az égre.
Istenünk, aki Szent Maximilián Kőibe
vértanúdat a Szeplőtelen Szűz iránti
kiüönleges szeretettel ajándékoztad meg,
eltöltötted apostoli buzgósággal és hősies
felebaráti szeretettel, kérünk, add meg
az ő közbenjárására, hogy dicsőségedre
nagylelkűtek legyünk felebarátaink
szolgálatában, és halálunkig hasonlóak a te
szent Fiadhoz!

Boldogok a lelki szegények,
MERT ÖVÉK A MENNYEK ORSZÁGA.

Istenem, szeretlek, és nem tudom, ki vagy.
Kívánlak, és nem tudom, miért.
Megtöltöd napjaimat és éjszaka
Beléd ömlik az öntudatlanságom.
Nem ismerlek - és te vagy a mindenem
Nem láthatlak - és te vagy a napom
Nem érinthetlek - és te vagy az erőm
Mintha nem volnál - és az egész létem te
vagy.
Mondd, rám nézel, Uram?
És látod, amint a szívem, e vak virágkehely
Fehérre tárja szirmát és téged keres?
Mindig várlak - pedig itt vagy velem.
Rám koronázod a mennyországot.
Urunk és Istenünk, alázatosak kedvelője,
védelmezője és megdicsőítője, aki Szent
Bernadettet megajándékoztad a türelem
és a szeretet csodálatos kegyelmével,
kérünk, engedd, hogy az ő imádságára és
példája szerint egyszerűségben járjuk a hit
útjait, és szemlélhessünk téged a Mennyek
országában!