Templomunk – A templom előcsarnoka

A templom előcsarnokába érve az épület legnagyobb festménye fogad bennünket. Kákonyi Asztrik atya triptichon formában örökítette meg számunkra az emmauszi jelenetet. 

Az első kép szürkés, kilátástalanságot és reménytelenséget sugárzó színei közül lassan előtérbe kerül a jeruzsálemi kaput elhagyó feltámadott Krisztus, amint szinte bocsánatkérően csatlakozik a két összeroppant tanítványhoz. Ők kezdetben nyűgnek tekintik bánatukat és reménytelenségüket megzavaró idegent. Feltűnő mégis számukra, hogy mennyire jól ismeri az írásokat. 

Így érünk a festmény szívéhez a tanítványok aggódó szeretettel hívják magukhoz útitársukat, mert féltik a sötét éjszakában. A tökéletességet szimbolizáló körben szemük láttára Jézus megtöri a kenyeret, megnyitja szemüket s felismerik a Mestert. Jézust igazából mindannyian a kenyértörésben ismerhetjük fel egyre tökéletesebben. Engedjük Jézust útitársként magunkhoz csatlakozni, s akkor elvezet minket a kenyértörés megvilágosító és tápláló közösségéig. Ezzel egyúttal mindannyian küldetést kapunk, hiszen a harmadik jelenet a Jeruzsálembe visszatérő tanítványként ábrázolja, akiket a Feltámadottól megvilágított kapu, a testvérek közössége és a Golgota vár. 

Aki a szent áldozatról kifelé jövet a freskóra tekint, megerősítést kap, hogy az Úrral való találkozás örömét boldogan vigye el a még sötétségben élő, kereső testvéreinek.

Bemegyek szent templomodba Uram, szent oltárodhoz,
Az aranyos oszlopok közt a királyi trónushoz.
Színed előtt leborulok, szegény bűnös elnémulok,
Tömjénfüstnek illatával, néked Uram, áldozok.

Hogy szívemben felgerjedjen az isteni szeretet,
S piros véred harmatával öntözd gyarló szívemet.
Add, hogy lelkem tiszta legyen, soha többé ne vétkezzen,
Választottak seregébe, engedd, hogy fölvétessem.

Bölcs Salamon kőtemplomot épített Istennek,
hogy ott legyen lakóhelye a Szövetség-szekrénynek.
Elkeríté kárpitokkal, aranyozott szép láncokkal,
Kerubinok ékesíték kiterjesztett szárnyakkal.

Hát én, szegény, bűnös ember, mit építsek nevednek?
Szivem-lelkem felajánlom az isteni Fölségnek:
Szenteld ékes templomoddá, Szent Léleknek hajlékává,
Rendeld földi Egyházadban engedelmes szolgáddá!

Népének, 1797.

Az emmauszi jelenet