– Az utolsó pillanatban

DR. CSÓKAY ANDRÁS

AZ UTOLSÓ PILLANATBAN

Példakép nélkül nincs hit

Az utolsó pillanatban, a huszonnegyedik órában ér¬kezik Mel Gibson Jézus szenvedése című filmje Európába, és Magyarországra is.

Nem kell féltenünk a kereszténységet és az egyházat, de Magyarországot, Európát, az USA-t igen.

A film a hívőket megújíthatja, vagy tovább erősítheti hitükben.

A kereszténységet éppen figyelmen kívül hagyni akaró Európai Uniót sikerülhet megállítani a lejtőn, akárcsak szekularizálódó országunkat.

Sajnos, a média által sugárzott brutalitás sok jóakaratú embert érzéketlenné tett mások szenvedése iránt. Ezért kellett ezt a filmet ilyen valósághűen és keményen megcsinálni. Még azokat is fel fogja rázni, akik már csak legyintenek a mindennapos vérengzések láttán.

„Példakép nélkül nincs hit”, hallottam nemrégiben egy lelki vezetőtől.

Miért kellenek a példaképek, hiszen ott van az Úr Jézus, csak őt kell követni.
Barsi Balázs atya írja Teremtő lélek című könyvében: „Nincs nagyobb veszély a lelki életben, mint amikor valaki önmagát vezeti. Lassan azonosítja saját pszichikai megnyilvánulásait a Szentlélek sugallatával.”
Ezzel, azt hiszem, nem lehet vitatkozni.

Ezért kellenek a példaképek, hogy a hitet és a hiszékenységet ne keverjük össze. Az előbbi felfelé visz, az utóbbi mélybe taszít.

Aki hiszékeny, úgy jár, mint a szamár, amelyet a gazdája bevezetett egy kútba. A szamár hiába ordított, a gazda úgy döntött, könnyebb betemetni. Csak hányta rá a szemetet, földet, a szamár már nem ordított, a gazda nyugodtan dolgozott tovább. Egyszer csak megjelent a szamár a kút tetején, és rámosolygott a gazdára, aki csapot-papot hagyva elmenekült. Mi történt, kérdezhetjük. Pusztán csak annyi, hogy a szamár abbahagyta az ordítást, nyugodtan mindig lerázta magáról a szemetet meg a földet, megtaposta, összetömörítette, és egyre feljebb emelkedett, ahelyett, hogy betemetődött volna. Hiszékeny volt, aztán hite lett. Példát vehetünk róla, két éve sok honfitársunk hiszékennyé vált, pedig hitre lett volna szükség.

Ehhez kellenek a példaképek. Különösen fontos erről beszélni március 15-e kapcsán. Legjobb, ha élők vagy részben velünk egy korban éltek a példaképek, meg fogjuk tudni érteni őket.

Aki Teréz anyát elkezdte megismerni, rögtön oda vágyódik, ahol még nagyobbak az emberi problémák, mint az országunkban. Ő pontosan válaszol a róla írt Isten mosolya című könyvben: „Kalkutta az egész világ, nem kell idejönni, hogy megtaláld, keressétek ott, ahol éltek!”

Valóban így van, könnyű megtalálni ma országunk¬ban Kalkuttát, különösen az egészségügyben.
A Schindler listája című film végén, miközben ke¬sereg Schindler, hogy csak ilyen kevés foglyot tudott megmenteni, a Talmudot idézi, amelyben ez áll: „Ha egy lelket megmentesz, az egész világot mented meg.” Talán az ellentettjét is hozzá lehetne tenni, ha egy lelket elveszejtesz, az egész világot veszejted el.

Nemrég egy előadáson hallottam: Krisztus a ke¬reszten nem azt mondja, hogy „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”, hanem azt mondja, jól magyarra fordítva, hogy „Istenem, miért hagytál magamra en-gem?” Az „Eli, éli, lamá sabaktáni!” pontosan ezt jelenti. Óriási különbség! Isten sose hagy el minket, embereket, csak néha magunkra hagy, hogy bölcsebbek legyünk.

Aki ezt elhiszi, az bírja ki az élet viharait, becsülettel az tudja megőrizni magyarságát, nemzetközi porondon is.

Ez a hit árad minden igazi példaképből.

Mi, hétköznapi emberek sokszor mondanánk: „Istenem, ne bocsáss meg nekik, hiszen tudják, hogy mit cselekszenek!”

A példaképek mindig figyelmeztetnek az eredeti krisztusi mondatra: „Bocsáss meg nekik Atyám, nem tudják, hogy mit cselekszenek!” 

A gyűlölködő ember nem tudja, hogy mit cselekszik, ezért lehet sajnálni őt. Hogy ne tévesszük el sose a célt, arra a legjobb felhívás szintén Teréz anyátok ered: Egy testvér azt mondta neki: „Anya, nekem az a hivatásom, hogy a leprásokkal legyek!” Kérdezem én, lehet ennél emberibbet, szebbet mondani? Teréz anya megadta a választ: „Tévedsz, testvér, neked az a hivatásod, hogy Krisztust szeresd és kövesd! A leprások szolgálata csak ennek egy megnyilvánulása.”

Ezt kell mindnyájunknak megérteni és követni, ehhez nyújt segítséget Mel Gibson filmje.

2004
olvasói levél